Mi ez az egész? Ki a "krónikás"?

Lassan 10 éve dolgozom a légiközlekedésben (nem, nem vagyok sem légiutas-kísérő, sem ex-maléves és nem repülhetek Barbadosra ingyen évente kétszer családostól) és annyi mindent láttam-hallottam már a munkám során, hogy kár lenne, ha a sok élmény feledésbe merülne.

Ugyan mindig is szerettem az irodalmat és a nyelvtant, ez inkább passzív érdeklődés volt, ezért nézzétek el, ha olykor helytelenül fogalmazok.

Szóval vagyok én, egy most már tapasztaltnak mondható "agent", azaz ügyintéző munkatárs és van egy nagy, nemzetközi repülőtér, több terminállal, valahol az Egyesült Királyságban. Adatvédelmi okokból nem szeretném elárulni a konkrét helyet, sem a munkaadó cégem nevét, a kollégák és a majd szóban forgó utasok kilétét felfedni meg végképp nem. :-) De annyit mondanék, hogy egy közel-keleti féle légitársaságnál dolgozom, közvetlen kollégáim két brit, egy brit-pakisztáni és van két kisfőnökünk, mindketten ugyanazon közel-keleti országból. Én vagyok minden szempontból a kakukktojás az irodában. Mint minden valamirevaló magyar repteres, én is Ferihegyen (csak azért sem hívom a felújított nevén) kezdtem a mesterséget, de nem itt szerettem bele a légiközlekedés világába. A kerozinszag és a hajtóművek dala zaja akkor szédített meg, mikor kb. 6 évesen, amikor még csak egy terminállal üzemelt a Ferihegy 2, kimentünk osztálykirándulásra a reptérre. Utána középiskolás koromban egy barátnőmmel mentünk ki egyszer, csak úgy repteret látogatni. Mindegy, rövidre vágva a történetet, mindig is imádtam a repülőket meg az egész reptéri hangulatot, aztán egy véletlen folytán jelentkeztem egy "utasforgalmi ügyintéző" álláshirdetésre a reptérre, amiről nem tudtam, hogy mi. De gondoltam, reptér, akkor az egyenlő Malév és szabadjegy, jelentkezzünk! Nem egészen így volt, de akkor már késő volt, beszippantott a gépezet és máig sem engedett. (Bár néha már szívesen váltanék légiszállítmányozásra, hogy ne lássak utast egy ideig...)

Még annyit így a bemutatkozás végére, hogy aki bármilyen hasonlóságot vél felfedezni eme blog és más blogok között, az két okból lehet:

- két kedvenc blogom inspirált, hogy én is elkezdjek sztorizni a munkámról, de nem célom (és nem is tudnám!) őket majmolni
- aki emberekkel dolgozik, menthetetlenül lesznek sztorijai, mert "nagy az Isten állatkertje"

A bejegyzések csak a szórakozást szolgálják, nem áll szándékomban senkit kigúnyolni ill. megsérteni. :-)